Reggel 6-kor átnyargalni a Népliget megállóban. Na, az megér egy misét. Fura volt az egész érzés, hogy pár éve még én is hazafele tartottam valami buliból szombat hajnalban, most meg.. most meg igyekszem a bécsi buszhoz.. na, nem mintha Bécsbe mennék, de ott kell átszállnom. Ahogy a lottó ház mellett kanyarodtunk a körúton, azon tűnődtem, miről írjak.. mert éppenséggel mostantól többet fogok csinálni mindenből, amit szeretek és kevesebbet mindabból, aki az idegeimre megy. Pár hónapja egy nagyon kedves srácnak bizonygattam azt, hogy “Az élet rövid és törékeny, hidd csak el!”. Ami tulajdonképpen képmutató az én számból, mert igyekszem én cukormázzal feltölteni mindent.. de be kell vallani, nem ez a specialitásom. Úgyhogy nincs mese: elindítom a Doktor Szöszi soundtrack albumot (ami kifejezetten jól jön, amikor rossz a kedvem, vagy ideges vagyok) és belevágok a terveim megvalósításába.. meg egyáltalán az élet élvezésébe.
Liza
the black broccoli 