Számos olyan helyzet adódik az életünkben, amikor hasznos, sőt szükséges nagyító alá ülnünk és külső szemmel keresni a válaszokat magunkban egy-egy sztori végkimenetelével kapcsolatban. Én jellemzően sok – néha már túl sok – időt igyekszem az önvizsgálatra és az önismeretre szánni, ezért összeszedtem néhány dolgot, amit az eddigi tapasztalataim alapján nyugodtan ki merek jelenteni a sztori csillivilli és árnyékosabb oldaláról.
- Nem csak a hibákra fókuszálni! Tök jó például, ha minden egyes pozitív, vagy negatív kritika után már beindul egy önreflexiós folyamat, de sajnos hajlamosak vagyunk a negatív kritikák után mélyebbet vágni magunkban a boncasztalon – ugye ehhez meg már nem ártana egy kis sebészeti szaktudás.
- Az önreflexió tesója az önsajnálat. Utóbbi általában hamarabb indul be és nem ritkán végigkíséri a beinduló önbíráló folyamatot, ami olykor szánalmasnak is tűnhet.
- Kurvafájdalmas tud lenni, mert megesik, hogy simán lerombolja a saját világunkat, vagy a magunkról alkotott képünket. Ami szívás első ránézésre..
- Néha jó megállni és elgondolkodni azon, amire valaki külső szemlélőként figyel fel rajtunk. Mondjuk olyasvalamin, amit mi egészen addig észre sem vettünk. Ja és ehhez egyébként sosem szégyen visszajelzést kérni másoktól.
- Némi megkönnyebbülést is hordozhat magában, mondjuk, ha ezáltal nézünk szembe egy addigi félelmünkkel.
- Ahhoz, hogy adott esetben tükörbe nézzünk, bazisok bátorság kell, hiszen gyakran mi vagyunk a fejlődésünk legnagyobb akadályai és mi tudjuk saját magunkra a legkönnyebben a frászt hozni.
- A jó hír, hogy ez is olyan, mint mondjuk bármilyen sport vagy játék. Tökre tanulható és a hétköznapi dolgaink alatt is meglepően jól lehet gyakorolni. Mondjuk akkor, amikor a boltban füstölgő fejjel próbálok utat törni magamnak és összetalálkozik a tekintetem egy mosolygó szempárral. Ilyenkor nálam mindig beindul az önreflexiós folyamat, hogy ‘úúúúúristen, mennyire jó, hogy észrevettem, hogy mit művelek: most komolyan azon akadtam ki ennyire, hogy fél perccel később fogom tudni folytatni a bolyongásom egy tubus majonéz után, mert éppen megy az éhezők viadala az akciós banánért?’
- Ez is olyan, mint a csoki, vagy a prosecco: nem szabad túlzásba esni vele. Az, ha már minden pillanatban önmagunkat vizsgáljuk, nem mindig visz előre, hiszen a világ a boncasztalon túl folytatódik és a pillanatot nem csak nagyító segítségével lehet átélni.
the black broccoli 