Egész gyakran szoktam a barátaimmal introvertáltságról és extrovertáltságról beszélgetni és annak ellenére, hogy sokan abszolút nem értenek egyet ezzel első blikkre, én totál introvertáltnak tartom magam. Összegyűjtöttem azoknak a rezdüléseknek a listáját, amit én a magam zárkózottságával kapcsolatban élek meg és ami számomra ennek az egésznek a megtestesítője. Számomra, tehát nem tankönyvszerű példákkal, hanem a saját elképzeléseim alapján, meg amúgy is a lent felsorolt pontok közül nem mindegyik kerül elő törvényszerűen, de semmi baj azzal, ha előfordul néha – vagy minden nap -, egy-egy hasonló pillanat.
- Egyedül moziba menni tök jó.
- A smalltalk abszolút kellemetlen, míg egy jó kis díp beszélgetésre sokkal kényelmesebb nyitottan reagálni.
- Inkább több séta, mint egy helyben maradni.
- Azonnal dönteni nem jó. Ha azonnal kell, akkor inkább udvariasan megköszönjünk, de nem.
- Rosszul tűrjük, ha valaki erőszakos és nem egy adott tempóban halad.
- Az étterembe járással is ugyanúgy vagyunk, mint a mozival – meg a színházzal is, ha már itt tartunk.
- Szívesen bemutatkozunk pár mondatban akármikor – kivéve, ha ez a feladat.
- Szoktunk izgulni – még ha nem látszódik, akkor is.
- Szeretünk barátkozni – a megfelelő pillanatokban legalábbis.
- Nem zavar, hogy furák vagyunk.
the black broccoli 