Rakétatudomány

Vannak egyszerűen olyan napok, amikor a sírás kerülgeti az embert, hogy mennyi mindent megtenne, ha… Na ez a nap is pont ilyen volt, amíg nem beszélgettem egy igazán kivételesen szuper emberrel erről – tudom, tudom, mindig van egy kivételes barátom, aki rávezet a dolgokra:D. Jó ég, mennyire rohadtul nem is jövünk rá sokszor külső szemlélő nélkül, hogy mennyiszer baszunk ki saját magunkkal, ha nem űzzük eléggé asszertíven azt a francos kommunikációt. Én például mindig mindent túlgörcsölök és túlaggódok, gyakran a saját elképzeléseim szerint vetítem előre a dolgok végkimenetelét. Ami tré. Kívülről nézve minden dologra van egy tök egyszerű, kifogásoktól mentes megoldás. Azokra a kifogásokra gondolok, amiket azért találunk ki, hogy megszabadítsuk magunkat a dolgok alakításától. Közben ezzel csak annyit lehet elérni, hogy a helyzetek ne a számunkra legkedvezőbben alakuljanak. Pedig egy olyan világban, ahol mindig elmondhatnánk, amit szeretnénk, sokkal frankóbban működhetne minden. Akár van valamihez kedvünk, akár nincs. Minden célozgatás és trükközés nélkül. Ez lehet igazán nagy királyság. Kevesebb impulzív hiszti és több nyílt beszéd, meg egy nagy adag kemény.., azaz bátorság.:) A beszariság helyett jobb így nekivágni.